Kat Wong gyerekkora óta a videójáték-iparban akart dolgozni. De a Hawaii-n született kānaka maoli (vagyis hawaii őslakos) lány hamar rájött, hogy a szigeten nem igazán fog videójáték-fejlesztőket és -kiadókat találni.
„Negyedikes korom óta tudtam, hogy videójátékokon szeretnék dolgozni – idézte fel Kat, a Riot honosításért felelős csapatának programigazgatója. – Ez még a 80-as években volt, a Tetris épp csak kijött NES-re. Emlékszem, hogy a szüleim értetlenkedtek, miért akarok videójátékokkal foglalkozni, mondván, abból nem lehet megélni. Ez nyilván nem esett jól, de eltökéltem magam, hogy a videójáték-iparban fogok dolgozni.”
Az egyetemen számítástechnikai tanulmányokat folytatott, hogy beteljesítse az álmát.
„Számítástechnikát kezdtem hallgatni, de kiderült, hogy nem igazán kötött le a programozás – vallotta be Kat. Nézegettem a gamer magazinokat, de mindenhol csak azt láttam, hogy ilyen meg olyan mérnököket keresnek. Úgy tűnt, hogy fel kell adnom az álmomat. Tudtam azonban, hogy a videójátékcégek csak diplomásokat keresnek. Szóval informatikára váltottam, és így fejeztem be a tanulmányaimat. Eközben kiderült, hogy mennyire szeretek emberek között dolgozni, és arra jutottam, hogy csak kell valaki, aki segít felügyelni azt a sok mérnököt, fenntartani a jó hangulatot és összekovácsolni a társaságot.”
Ahogy elkezdett munkát keresni a szárnyait bontogató iparágban, amely épp akkortájt lépett be a fősodorba, megismerkedett későbbi feleségével, Bonnie-val. Kiderült, hogy Bonnie-t meghívták egy, az egyetemen rendezett videójátékos kapcsolatépítő eseményre, de úgy adódott, hogy nem tudott elmenni.
„Ezért azt mondta, menjek én helyette – emlékezett vissza Kat. – Hawaii-n gyakorlatilag nincsenek videójátékcégek. Akkoriban csak a Tetris volt jelen, ők rendezték ezt az előadással egybekötött ismerkedőestet. A na’au-m (ösztön, megérzés) azt súgta, hogy vigyek magammal egy kinyomtatott életrajzot. Az előadás után elkezdődött a kötetlen beszélgetés. Egy srác ült mellettem, akiről azt gondoltam, valamilyen mérnök lehet, elég laza volt, és szóba elegyedtünk. Elmondtam neki, hogy minden sorsfordító döntés előtt a Tetrisszel szoktam játszani, mert segít kitisztítani a fejemet. Kiderült, hogy a The Tetris Company alapítójával beszélgetek. Jó kis véletlen.”
Végül Kat úgy mehetett haza, hogy megkapta első állásajánlatát a videójáték-iparban minőségbiztosítási tesztelőként. Egy egyszerű beszélgetés indította el immár 15 éves karrierjét. Kezdetben a Tetrist iPodra átültető csapat tagja volt, és több iparágat is megjárt, míg végül megérkezett a Riothoz. A felesége végig biztos támasza maradt.
„A Yahoo Chat és IRC útján ismerkedtünk meg – mesélte Kat. – Amikor fényképet váltottunk, még egy eldobható fényképezőt használtam, előhívattam a képet a Costcóban, aztán postára adtam. Szóval majdnem egy hét telt el, mire eljutott hozzá a fénykép, és persze végig nagyon izgultam.”
Most már tudjuk, hogy kár volt aggódnia. A szintén hawaii születésű Bonnie akkoriban már Kaliforniában élt, Kat viszont még nem költözött el a szigetekről. Ahogy szorosabbra fűződött a kapcsolatuk, Bonnie visszaköltözött Hawaiira, hogy Kattel lehessen. Arra biztatta Katet, hogy folytassa a tanulmányait, és az álmait követve próbáljon bejutni az iparágba. És mint láttuk, végül rámosolygott a szerencse azon a bizonyos rendezvényen. Bár Kat végül meg tudta valósítani az álmát, hogy a játékiparban dolgozzon, az évek során bőven akadtak hullámvölgyek is.
„Nehéz megélni a hullámvölgyeket, de végül megtanultam, hogyan fordíthatom őket a javamra, hogy elérjem a céljaimat – mondta Kat.
– A Riot előtt nem igazán mertem a feleségemről beszélni a munkahelyeimen. Nem igazán hirdettem – folytatta. – Amikor kérdezték, hol van a fiúm, azt mondtam, hogy épp nincs a városban. Bonnie-t mindenhol a lakótársamként mutattam be. Ebben maradtunk, mert féltem, hogy ha valaki rájön, akkor másként fognak tekinteni rám, és talán ki is rúgnak. A Riotnál azt láttam, hogy mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen. A csapatomban biztonságban érzem magamat. Itt végre úgy éreztem, kitárulkozhatok, és kimondhatom, hogy van egy feleségem, akivel 20 éve együtt vagyunk, és szeretném bemutatni nektek.”
Már több mint három éve dolgozik a Riotnál. Mielőtt csatlakozott a csapathoz, azt fontolgatta, hogy elhagyja az iparágat a más cégeknél szerzett kellemetlen tapasztalatok miatt. Amikor a Riot álláslehetőségét mérlegelte, biztos akart lenni abban, hogy nem szalad bele egy újabb rossz élménybe.
„Haboztam. Utánanéztem a cégnek. Olvastam a Kotaku cikkeit a Riotról – mesélte Kat. – Megbeszéltem Bonnie-val, és ő is utánanézett. Mondtam neki, hogy ismerek olyanokat, akik a balhés időszak előtt és alatt is a Riotnál dolgoztak. Nem mentek el a cégtől, és most is szuper projekteken dolgoznak. Bonnie csak azt kérdezte, hogy én mit érzek ezzel kapcsolatban. Én pedig azt mondtam, hogy a na’au-m azt súgja, próbálnak tanulni a történtekből és jobb céggé válni.”
Most, évekkel később Kat örül annak, hogy a na’au-jára hallgatott.
„Nemrég egy volt kollégával beszélgettünk – folytatta Kat. – Felidéztem egy évekkel korábbi ebédet, amikor arról álmodoztunk, milyen jó lenne olyan helyre kerülni, ahol értékelik a képességeinket, meghallgatnak minket, és kipróbálhatunk új dolgokat. Mondtam neki, hogy most egy ilyen helyen dolgozom. És nem, nem csak a vállalati szöveget mondom fel, a csapatom miatt érzem így. A csapatomnak hála a valódi önmagam lehetek, és cserébe 120%-os erőbedobással végzem a munkám. Mindez annak köszönhető, hogy a Riot megengedi a vezetőknek, hogy nagy autonómiát biztosítsanak a beosztottaiknak.”
Kat csapata, a honosítás felel azért, hogy lefordítsanak és teszteljenek minden tartalmat (projektek, kiadás, e-sport, multimédia stb.) több mint 20 különböző nyelven a játékosoknak világszerte. De a csapat nem csak a szavak szintjén dolgozik. A honosítás a Riot játékainak egyik fontos eleme, és a területért felelős csapat arra törekszik, hogy minden tartalom a helyi kultúrát és érzékenységet figyelembe véve, a lehető legmagasabb minőségben jelenjen meg.
„A Riot világszerte számos irodát működtet, és valóban globális céggé szeretne válni, aminek szerves részét képezi a honosítás – magyarázta Kat. – A folyamat korai szakaszában vonjuk be a honosítási szakembereket, és ügyelünk kell arra, hogy minden régiónak legyen beleszólása a döntésekbe, mert csak így válhatunk globális vállalattá. A befogadást elősegítő RIG-ek (Riot Inclusion Groupok) létrehozásának köszönhetően különböző közösségek szólalhatnak meg, így az ő véleményüket is figyelembe vehetik a döntéshozatal során.”
A honosítás mellett Kat a RIG-ek egyik kulcsszereplője lett. Ezekből jelenleg hét van, és Kat mindegyiknek a tagja. A RIG-ek elsődleges célja összehozni az embereket, különösen, ha a játékiparban gyakran mellőzött csoportokba tartoznak. A csoportok tagjai megosztják élményeiket, eseményeket szerveznek és közösséget építenek. Ha a közösségüket valamilyen módon érinti egy új karakter, tanácsokkal segítik a tervezőmunkát. Riot Noir például, az afroamerikai Riot-munkatársak RIG-je segített abban, hogy K’Sante hitelesen jelenítse meg a nyugat-afrikai kultúrát.
„Azért csatlakoztam minden RIG-hez, mert hasonló élményeink vannak, sokat tanulhatok tőlük vagy segíteni tudom őket. Néha egyszerre mindhárom igaz – mondta Kat. – A RIG-ek emellett segítenek megélni a kuleanámat (a felelősségemet). Úgy érzem, hogy az én kuleanám segíteni az újabb nemzedékek útját a játékfejlesztés és a szórakoztatóipar világában. Szeretnék jó példát mutatni minél több kānaka maoli és polinéz fiatalnak, és megmutatni nekik, hogy a játék- és szórakoztatóipar készen áll a történeteikre, és jó platformot nyújthatnak ahhoz, hogy elmeséljék őket. Ha összefogunk, befogadóbb hellyé tehetjük ezeket az iparágakat a mellőzött csoportok számára.”
A Rainbow Rioters-életutak sorozatot a Rainbow Rioters, az LGBTQ+ Riot-munkatársak RIG-je hozta létre. A sorozat a kanyargó karrierutak hullámhegyeit és hullámvölgyeit mutatja be, különösen, ha a karrierrel párhuzamosan alakul ki a személyes identitás is. A sorozat korábbi részeiben Patrick Ryan és Maria Pentinen történetét ismerhettük meg.
