Mielőtt Írországba költözött és olyan nagyvállalatoknál dolgozott volna, mint az Apple és a PayPal, Maria Pentinen egy fiatal játékos volt, aki az édesapjával játszott konzolos játékokat és a klánjával WoW-ozott.
„Egész életemben videójátékokkal játszottam, amióta csak az eszemet tudom” – meséli Maria, aki jelenleg a kapcsolattartási élményért felelős vezető a Riot dublini irodájában. „Apukám sokat utazott munkaügyben, de amikor otthon volt, együtt videójátékoztunk. Emlékszem, hogy játszottam vele, a családtagjaimmal és a barátaimmal is. Szociális szorongással küzdök, ezért nem nagyon jártam el sehová, mindig otthon játszottam.”
A 2000-es években felnövő játékosok többségéhez hasonlóan Mariának is különösen egy játék vált a virtuális otthonává. A World of Warcraft, főleg a fénykorában több volt egyszerű játéknál. Egy közösség volt, egy kaland, ahol barátokat lehetett szerezni, és ahol az ember olyan játékbeli személyiség lehetett, amilyen csak akart.
„Gyakorlatilag a klánom nevelt fel – mondja Maria nevetve. – Gyerekkoromtól kezdve játszottam, és rengeteg barátot szereztem a WoW-on keresztül. Azt gondolhatnánk, hogy videójátékok hatására bezárkóztam, hogy folyamatosan játszhassak, de igazából a játékban szerzett barátaim miatt kezdtem el utazni. Számos különböző országba elmentem meglátogatni a barátaimat. Végül éppen azért helyezkedtem el a játékiparban, hogy olyan élményt hozhassak létre, amellyel hozzám hasonlóan mások is megélhetik a valahová tartozás érzését.”
2012-ben Maria a Blizzardnál kezdett el dolgozni. Összepakolta minden cuccát, és a viszonylag kis kelet-európai országból, Észtországból Írországba költözött az új munkahelye miatt.
„Amikor Írországba költöztem, még nem vállaltam fel az identitásom – meséli. – Ez nem csupán az iparág vagy a munkahelyeim miatt volt, hanem amiatt is, ahonnan jöttem. Észtország a Baltikum része. Hivatalosan nem Kelet-Európa, de más országokhoz hasonlóan mi is küzdünk olyan problémákkal, mint a homofóbia és az előítéletek. Tapasztaltam otthon az előítéleteket, a barátaim egy részét elvesztettem, amikor felvállaltam önmagam, és ez nagyon fájt. Emiatt a költözéskor sem akartam felvállalni az identitásomat.”
Világszerte számos problémával kell szembenéznie az LMBTQIA+ közösség tagjainak. Bizonyos országokban szabadabban lehet kifejezni az identitást, máshol a homofóbia törvénybe van foglalva, és drákói szigorral üldözik azt, aki más. De minden országban vannak homofób emberek, csak néhol többen, mint máshol. Az emberek hozzáállása idővel változik, de a problémák továbbra is fennállnak. A játékiparnak, a Riotot is beleértve, bőven kijutott ezekből a problémákból az évek során.
„Gyermekkori álmom volt, hogy itt dolgozhassak, de végül vegyes élmény volt – mondja Maria. – Ettől függetlenül egyáltalán nem bánom. Sok fantasztikus emberrel találkoztam, de megismertem a játékipar árnyoldalát is.”
2012 óta rengeteg változás történt a játékiparban és általában véve a társadalmunkban is, de még mindig sok a teendő, hogy a világ jobb hely legyen az LMBTQIA+ és más marginalizált közösségek számára.
A befogadás és a reprezentáció fontos, és amikor jól működik, az érezhető.
„Amikor az Apple-höz kerültem, megtapasztaltam, hogy ez az egész működhet másként is – meséli Maria. – Hogy vállalhatom nyíltan önmagamat és a partneremet. Mondhatom, hogy „a barátnőm”, és senki nem kap a szívéhez. Ezért akartam az Apple-nél dolgozni, mert hallottam, hogy a sokszínűség és a befogadás náluk nem csak üres szavak, ők komolyan veszik ezt. Ez a kultúrájuk alapja. És amikor ott dolgoztam, éreztem, hogy tényleg így van. Mindenféle nemű és szexuális identitású emberekkel összebarátkoztam.”
Maria majdnem hét évig dolgozott az Apple-nél. A folyamatfejlesztésben és projektvezetésben végzett munkája eredményeként Channel Service Support Advisor lett, és kiváló teljesítményéért megkapta az AppleCare Excellence díjat 2019-ben. Nem sokkal azelőtt, hogy a Riothoz került volna, egy globális projektet vitt végig. Mindeközben látta és meg is tapasztalta, hogy egy vállalat lehet elfogadó, és hagyhatja, hogy mindenki önmaga legyen a munkahelyén.
„Számos aspektusa van annak, ha egy vállalat a sokszínűséget és a befogadást képviseli – magyarázza Maria. – Az egyik elég kézenfekvő: klubokat és kezdeményezéseket lehet létrehozni. A legtöbb vállalatnál ma már vannak ilyenek. Amit az Apple-nél láttam, az a következő szint, láttam, ahogyan a vállalati kultúra megváltoztatja az embereket. Találkoztam olyanokkal, akik semmit sem tudtak a közösségről, nem voltak szövetségesek, talán még előítéleteik is voltak. De megváltoztak, mert látták, hogy körülöttük mindenki elfogadó.”
Az LMBTQIA+ közösségek tagjainak alkalmazása rendkívül fontos. De akárhogy is nézzük, egy több ezer alkalmazottat foglalkoztató vállalatnál a legtöbben nem lesznek az LMBTQIA+ közösség tagjai. Itt jön képbe a szövetségesi viselkedés.
„Ha van egy kis közösség a cégen belül, az néha olyan, mint nyitott kapukat döngetni – folytatja Maria. – De a közösségen kívüliek nem is tudnak ezeknek a kezdeményezéseknek a létezéséről. Az Apple organikusabb volt, úgy épült fel, hogy mindenki szövetséges lehessen. Ez volt ott más, látni, hogy a közösségen kívüliek is aktív szövetségesek szeretnének lenni. Beszélni szeretnének a problémákról, és nem félnek kiállni az LMBTQIA+ közösség tagjaiért.”
Nehéz lenne összefoglalni, mi is az a vállalati kultúra. De ilyennek kellene lennie: Lelkesítjük a körülöttünk lévőket, különösen, ha marginalizált csoporthoz tartoznak. Támogatjuk egymást. És nyitott és befogadó módon tanulunk egymás tapasztalataiból. A kultúra változhat vállalatonként, irodánként, akár csapatonként is.
A Riotnál is a kultúrára fókuszálunk. A vállalatunknak már több mint egy évtizede az a jelmondata, hogy a játékosok az elsők. De a kultúránk is velünk együtt fejlődik, ahogy tanulunk, és olyan új embereket veszünk be a csapatba, mint Maria.
„Az első élményeim után nem voltam benne biztos, hogy valaha is visszatérek a játékiparba – mondja Maria. – Kicsit feszült voltam azok alapján, amit hallottam és a korábbi tapasztalataim miatt. De a barátaim azt mondták, a Riot nagyszerű munkahely, és noha kicsit féltem, eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt, és most itt vagyok.”
Maria 2022 márciusában csatlakozott a Riothoz. Bár még csak pár hónapja van itt, máris megtalálta a helyét.
„A Riothoz való csatlakozás után az első dolgom volt megkeresni a sokszínűségért és befogadásért felelős menedzsert, hogy azonnal részt vehessek a tevékenységeikben – meséli Maria. – Amikor megkezdődtek a Pride-akciók, tagja lettem az előkészítő csapatnak. Csodás érzés volt, hogy tudok kapcsolatot teremteni más, különböző irodákban dolgozó Riot-munkatársakkal, együtt tudok velük dolgozni, és élveztem, milyen könnyű beilleszkedni.”
A Riotnál a Pride globális esemény, amikor az irodáink világszerte akciókat szerveznek, erőforrásokat teremtenek és összegyűlnek ünnepelni. És bár a 2022-es volt az eddigi legnagyobb Pride-ünneplésünk, még sok teendőnk van.
„A Riotnál még dolgoznunk kell a szövetségesi viselkedés alakításán – mondja Maria. – Aki nem része az LMBTQIA+ közösségnek, az nem lát ebbe bele annyira, különösen, ha az ő csapatából senki nem vesz részt a sokszínűségért és befogadásért felelős csapat tevékenységében, és senki nem tagja a közösségnek. Úgy érzem, még sok lehetőség van, hogy új szövetségeseket szerezzünk az LMBTQIA+ közösségnek és más alulreprezentált csoportoknak.”
A vállalati kultúra megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra, hanem folyamatosan dolgoznunk kell rajta, hogy jobbá váljunk. És ezen minden irodának, csapatnak és Riot-munkatársnak dolgoznia kell.